Sziasztok!:)
Vasárnap néztem meg a Hybrid Child-ot, amely 4 ova részen keresztül meséli el a Hibrid gyermekek és ember gazdáik közti kapcsolatot.
A történetről röviden:
Három sztorit ismerhetünk meg a részek alatt, amik között még is van összefüggés. Kezdetnek azonban válaszolok arra a kérdésre, hogy kik is ezek a hibrid gyermekek? Emberi külsővel rendelkező, mesterségesen megalkotott teremtmények, akik se nem gépek, se nem emberek és bár fizikai fájdalmat nem éreznek, az érzelmekre nagyon is fogékonyak. Fejlődésük, növekedésük, valamint élettartamuk is, gazdáik szeretetétől és törődésétől függ. Minél nagyobb szeretet kapnak, annál gyorsabban növekednek, tanulnak meg járni, kezdenek el beszélni. Tehát ezek a lények gazdáiktól függően fejlődnek, éppen ezért szükségük van a tőlük kapott törődésre, tanításra. Tökéletes példa erre, a minden részben elhangzó alábbi mondat, miszerint: „ A Hibrid Gyermek olyan, mint a tükör; saját gazdája szeretete tükröződik benne.”
És akkor most térjünk ki röviden a részek tartalmára is, hogy bővebb infót kapjanak azok, akik még eddig esetlegesen nem találkoztak ezzel a 2014 - 2015-ös művel.
Az első részben megismerkedhetünk egy fiatal, gazdag fiúval, Kotaru-val. Még gyerek korában bukkan rá, a szintén gyerek Hazuki-ra, aki egy Hybrid Child. Ezelőtt már kétszer dobták ki Hazuki-t, ezért nem tud járni, sem beszélni és gyermeki külsővel is emiatt rendelkezik. Kotaru szülei bár ellenzik, hogy megtartsa új kis barátját és többszörösen is kidobják a szemétbe, ő mindig kitartóan, újra és újra visszaviszi a házba ellenkezésük ellenére is. Az őszinte szeretete és törődése pedig meghozza a várt eredményt, hiszen szépen lassan növekedésnek indul Hazuki és elkezd járni, majd beszélni is, végül fejlettebb, valamint okosabb lesz gazdájánál. Egyik nap azonban hirtelen rosszul lesz és mikor Kotaru szeme láttára összeesik, a fiú kétségbeesetten keresi fel Kuroda-t, aki a Hibrid gyermekek megalkotója, hogy segítsen rajta. A fiú valósággal könyörögni kezd a férfinek, hogy mentse meg, hiszen ő számára a legfontosabb. Hogy sikerül e megmentenie a tudósnak Hazuki-t, az a rész végén kiderül.
A második részben Yuzu-t ismerhetjük meg, valamint gazdáját Ichi Seya-t, akik már évek óta együtt élnek. Éppen emiatt kezdi el aggasztani Yuzu-t a tény, mi szerint azóta nem nőtt egy cseppet sem és elkezdi az okokat keresni. Már az is megfogalmazódik a fejében, hogy talán elromlott vagy gazdája nem szereti eléggé, bár mindig kellő szeretetet, törődést és figyelmet kap tőle. Aggodalmát csak tovább fokozza mikor rájön, nem ismeri eléggé gazdáját és folyton egyedül látja magányosan állva, fájdalmas tekintettel, egy vörös virágokkal beborított mezőn. Mi lehet a férfi titka? Sikerül Yuzu-nak valaha is felnőnie? Ezekre a kérdésekre kaphatunk választ a végén.
Vasárnap néztem meg a Hybrid Child-ot, amely 4 ova részen keresztül meséli el a Hibrid gyermekek és ember gazdáik közti kapcsolatot.
A történetről röviden:
Három sztorit ismerhetünk meg a részek alatt, amik között még is van összefüggés. Kezdetnek azonban válaszolok arra a kérdésre, hogy kik is ezek a hibrid gyermekek? Emberi külsővel rendelkező, mesterségesen megalkotott teremtmények, akik se nem gépek, se nem emberek és bár fizikai fájdalmat nem éreznek, az érzelmekre nagyon is fogékonyak. Fejlődésük, növekedésük, valamint élettartamuk is, gazdáik szeretetétől és törődésétől függ. Minél nagyobb szeretet kapnak, annál gyorsabban növekednek, tanulnak meg járni, kezdenek el beszélni. Tehát ezek a lények gazdáiktól függően fejlődnek, éppen ezért szükségük van a tőlük kapott törődésre, tanításra. Tökéletes példa erre, a minden részben elhangzó alábbi mondat, miszerint: „ A Hibrid Gyermek olyan, mint a tükör; saját gazdája szeretete tükröződik benne.”
És akkor most térjünk ki röviden a részek tartalmára is, hogy bővebb infót kapjanak azok, akik még eddig esetlegesen nem találkoztak ezzel a 2014 - 2015-ös művel.
Az első részben megismerkedhetünk egy fiatal, gazdag fiúval, Kotaru-val. Még gyerek korában bukkan rá, a szintén gyerek Hazuki-ra, aki egy Hybrid Child. Ezelőtt már kétszer dobták ki Hazuki-t, ezért nem tud járni, sem beszélni és gyermeki külsővel is emiatt rendelkezik. Kotaru szülei bár ellenzik, hogy megtartsa új kis barátját és többszörösen is kidobják a szemétbe, ő mindig kitartóan, újra és újra visszaviszi a házba ellenkezésük ellenére is. Az őszinte szeretete és törődése pedig meghozza a várt eredményt, hiszen szépen lassan növekedésnek indul Hazuki és elkezd járni, majd beszélni is, végül fejlettebb, valamint okosabb lesz gazdájánál. Egyik nap azonban hirtelen rosszul lesz és mikor Kotaru szeme láttára összeesik, a fiú kétségbeesetten keresi fel Kuroda-t, aki a Hibrid gyermekek megalkotója, hogy segítsen rajta. A fiú valósággal könyörögni kezd a férfinek, hogy mentse meg, hiszen ő számára a legfontosabb. Hogy sikerül e megmentenie a tudósnak Hazuki-t, az a rész végén kiderül.
A második részben Yuzu-t ismerhetjük meg, valamint gazdáját Ichi Seya-t, akik már évek óta együtt élnek. Éppen emiatt kezdi el aggasztani Yuzu-t a tény, mi szerint azóta nem nőtt egy cseppet sem és elkezdi az okokat keresni. Már az is megfogalmazódik a fejében, hogy talán elromlott vagy gazdája nem szereti eléggé, bár mindig kellő szeretetet, törődést és figyelmet kap tőle. Aggodalmát csak tovább fokozza mikor rájön, nem ismeri eléggé gazdáját és folyton egyedül látja magányosan állva, fájdalmas tekintettel, egy vörös virágokkal beborított mezőn. Mi lehet a férfi titka? Sikerül Yuzu-nak valaha is felnőnie? Ezekre a kérdésekre kaphatunk választ a végén.
Végül elérkezünk a harmadik
történeti szálhoz, mely három gyerekkori barátról szól. Különböző társadalmi
rétegekhez tartoznak, ám a sors még is összesodorja őket. Az egyikük
Kuroda akivel találkozhattunk az első részben, a másikuk Ichi Seya, akivel a
második rész során ismerkedhettünk meg, harmadikuk pedig Tsukishima, aki egy rangos,
előkelő család ifjú sarja. Származásából adódóan, magas tisztséget tölt
be klánjában, emiatt hatalmas felelősség van a vállán, a háború közeledte
miatt. Kuroda és Tsukishima között állandó feszültség uralkodik,
viszont a háttérben jól látható, mély, ki nem mondott érzelmek bújnak meg.
Vonzalmukra utaló jel, az éppen készülő Hibrid gyermek, ami Tsukishima kiköpött
mása. A háború kitör, ami rengeteg szomorúságot és veszteséget hoz magával...
A bejegyzés végére pedig érkezzen az egyéni véleményem és az ajánlás:
Egy gyönyörűen kidolgozott, mély érzelmekkel teli, elgondolkodtató alkotást kapnak azok, akik rá tudják szánni magukat a 4 x 25 perces, ova részek megnézésére. Akik látták már, a yaoi kedvelők talán egyik legnagyobb gyöngyszemét, a junjou romantica-t, valamint a shounen ai műfajú, Sekai ichi Hatsukoi-t, azoknak ez is egy kötelező darab, mivel mindhárom alkotást a fiatal, 36 éves Nakamura Shungiku-nak köszönhetjük!:) Igazából fiúknak és lányoknak egyaránt ajánlható mű, mivel mint mindig, így most is őszinte érzelmekkel teli, mélyen elgondolkodtató anime-t kaptunk. Bár műfajilag shounen ai-ba is besorolandó, még sem kell megijedniük az erősebb nem képviselőinek, hiszen nagyon rövid időre, azt is csak diszkréten bemutatva, fordulnak elő benne a két azonos nemek közötti érzelem kifejezések. :) Szóval akiknek még bele fér egyetlen egy csók, vagy nem részletesen bemutatott sex jelenet, rövid időre, részenként egyszer tálalva azokat, azok nyugodtan álljanak neki, mert megéri rászánni azt a 100 percet ( openinggel, endinggel együtt ). Viszont szomorú jelenetek is előfordulnak benne, így azok számára, akik együtt érzőek, valamint nem nagyon bírják a szomorú, nem túl " happy end-es" alkotásokat, ( akár csak én ), mindenképpen készítsenek be egy nagy csomag papír zsebkendőt a részek nézése alatt.
.
.
.
.
SPOILER:
Itt is kénytelen vagyok beszúrni a spoiler jelzőt, ugyan is anélkül nem tudok teljes kritikát alkotni. Szóval ahogyan feljebb is említettem, az anime gyönyörű, a történethez passzoló grafikát, valamint zenéket kapott. Nakamaru Shungiku leírhatatlanul tehetséges az érzelem kifejezésének felvázolásában, valamint a fiúk közti szerelem bemutatásában, ( amire most nem térnék ki részletesebben, mivel tervezek majd Junjou Romantica és Sekai Ichi Hatsukoi ajánlót is, ahol jobban lehet majd ismertetni őket ). Bár itt egy drámaibb, sajnos nem teljesen happy end-es, még is nagyon megható alkotást kapunk, érdemes megnézni, hiszen rengeteg valós érzelemmel gazdagodunk általa, amely talán segít önmagunk valamint társaink megértésében és a világot egy másik színében láthatjuk. Őszintén szólva az első rész lett a kedvencem és ott még bíztam benne, hogy megtartja a történet szál az olykor vicces, szomorkásabb, ám a mindenképpen happy end-re végződős kezdeti fázisát. Sajnos azonban, ahogy közeledtem a történet vége felé, úgy lett egyre szomorúbb, letargikusabb is a hangulat. Az utolsó perceknél pedig már annyira bőgtem, hogy könnyeimtől alig láttam a feliratot és javarészt a már eddig megszerzett japán tudásomra kellett hagyatkoznom. Nagyon meghatott ugyan is amit láttam. Nem kevés empátiával rendelkezem és ezáltal maximálisan bele tudtam magam élni Kuroda helyzetébe. Belegondoltam milyen rossz lehet ugyan is egy olyan személyt elveszíteni, aki a világon a legtöbbet jelenti nekünk és a szívemnél óriási fájdalmat, valamint kétségbeesést, mély szomorúságot éreztem... Azonkívül belegondolva, hogy a karakter mit érezhetett, akivel ez ott akkor valóban megtörtént... Ám némi reménysugarat és talán megkönnyebbülést adott a szerelméről formázott Hibrid gyermek, aki visszatükrözte iránta való érzelmeit.. A jelenet, mikor lassan, eleinte akadozva kezdte a szavakat formázni, majd letépett egy ágat a cseresznyefáról és azt ugyan azzal a szöveggel nyújtotta át a férfinek, mint korábban Tsukishima is tette... Azt hiszem annál a résznél kezdtem még jobban sírni, de valamennyire még is megnyugvásra leltem itt és remélhetőleg Kuroda is, aki bár azt vallotta, mindörökké magányos lesz így és örökre hiányozni fog neki Tsukishima, talán idővel képes lett békére lelni...
Nem is húznám tovább az időtöket mára kedves olvasóim!:) Hogy ha tetszenek a blog tartalmai, feltétlenül iratkozzatok fel rendszeres olvasónak, valamint like-oljátok a blog facebook oldalát, ahol mindig közzéteszem a legfrissebb bejegyzésről szóló híreket. :)
A bejegyzés végére pedig érkezzen az egyéni véleményem és az ajánlás:
Egy gyönyörűen kidolgozott, mély érzelmekkel teli, elgondolkodtató alkotást kapnak azok, akik rá tudják szánni magukat a 4 x 25 perces, ova részek megnézésére. Akik látták már, a yaoi kedvelők talán egyik legnagyobb gyöngyszemét, a junjou romantica-t, valamint a shounen ai műfajú, Sekai ichi Hatsukoi-t, azoknak ez is egy kötelező darab, mivel mindhárom alkotást a fiatal, 36 éves Nakamura Shungiku-nak köszönhetjük!:) Igazából fiúknak és lányoknak egyaránt ajánlható mű, mivel mint mindig, így most is őszinte érzelmekkel teli, mélyen elgondolkodtató anime-t kaptunk. Bár műfajilag shounen ai-ba is besorolandó, még sem kell megijedniük az erősebb nem képviselőinek, hiszen nagyon rövid időre, azt is csak diszkréten bemutatva, fordulnak elő benne a két azonos nemek közötti érzelem kifejezések. :) Szóval akiknek még bele fér egyetlen egy csók, vagy nem részletesen bemutatott sex jelenet, rövid időre, részenként egyszer tálalva azokat, azok nyugodtan álljanak neki, mert megéri rászánni azt a 100 percet ( openinggel, endinggel együtt ). Viszont szomorú jelenetek is előfordulnak benne, így azok számára, akik együtt érzőek, valamint nem nagyon bírják a szomorú, nem túl " happy end-es" alkotásokat, ( akár csak én ), mindenképpen készítsenek be egy nagy csomag papír zsebkendőt a részek nézése alatt.
.
.
.
.
SPOILER:
Itt is kénytelen vagyok beszúrni a spoiler jelzőt, ugyan is anélkül nem tudok teljes kritikát alkotni. Szóval ahogyan feljebb is említettem, az anime gyönyörű, a történethez passzoló grafikát, valamint zenéket kapott. Nakamaru Shungiku leírhatatlanul tehetséges az érzelem kifejezésének felvázolásában, valamint a fiúk közti szerelem bemutatásában, ( amire most nem térnék ki részletesebben, mivel tervezek majd Junjou Romantica és Sekai Ichi Hatsukoi ajánlót is, ahol jobban lehet majd ismertetni őket ). Bár itt egy drámaibb, sajnos nem teljesen happy end-es, még is nagyon megható alkotást kapunk, érdemes megnézni, hiszen rengeteg valós érzelemmel gazdagodunk általa, amely talán segít önmagunk valamint társaink megértésében és a világot egy másik színében láthatjuk. Őszintén szólva az első rész lett a kedvencem és ott még bíztam benne, hogy megtartja a történet szál az olykor vicces, szomorkásabb, ám a mindenképpen happy end-re végződős kezdeti fázisát. Sajnos azonban, ahogy közeledtem a történet vége felé, úgy lett egyre szomorúbb, letargikusabb is a hangulat. Az utolsó perceknél pedig már annyira bőgtem, hogy könnyeimtől alig láttam a feliratot és javarészt a már eddig megszerzett japán tudásomra kellett hagyatkoznom. Nagyon meghatott ugyan is amit láttam. Nem kevés empátiával rendelkezem és ezáltal maximálisan bele tudtam magam élni Kuroda helyzetébe. Belegondoltam milyen rossz lehet ugyan is egy olyan személyt elveszíteni, aki a világon a legtöbbet jelenti nekünk és a szívemnél óriási fájdalmat, valamint kétségbeesést, mély szomorúságot éreztem... Azonkívül belegondolva, hogy a karakter mit érezhetett, akivel ez ott akkor valóban megtörtént... Ám némi reménysugarat és talán megkönnyebbülést adott a szerelméről formázott Hibrid gyermek, aki visszatükrözte iránta való érzelmeit.. A jelenet, mikor lassan, eleinte akadozva kezdte a szavakat formázni, majd letépett egy ágat a cseresznyefáról és azt ugyan azzal a szöveggel nyújtotta át a férfinek, mint korábban Tsukishima is tette... Azt hiszem annál a résznél kezdtem még jobban sírni, de valamennyire még is megnyugvásra leltem itt és remélhetőleg Kuroda is, aki bár azt vallotta, mindörökké magányos lesz így és örökre hiányozni fog neki Tsukishima, talán idővel képes lett békére lelni...
Nem is húznám tovább az időtöket mára kedves olvasóim!:) Hogy ha tetszenek a blog tartalmai, feltétlenül iratkozzatok fel rendszeres olvasónak, valamint like-oljátok a blog facebook oldalát, ahol mindig közzéteszem a legfrissebb bejegyzésről szóló híreket. :)
https://www.facebook.com/%C3%81lom-%C3%A9s-val%C3%B3s%C3%A1g-429140734147971/
További kellemes délutánt kívánok mindenkinek! Remélhetőleg sulival, melóval a legtöbbetek mára már végzett, akik meg nem azoknak kitartást kívánok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése